olvasási idő: 2 perc
A legenda egy csodálatos hangú de annál fösvényebb tündérlányról, Tihanyról és a vizek urának, Balatonnak az egyetlen fiáról szól.
A tündérlány minden nap lement a tóhoz az aranyszőrű kecskéivel, ahol csodaszép hangon énekelt. Ahogyan sokan mások sem, Balaton fia sem tudott ellenállni és minden nap kiemelkedett a vízből és hallgatta a lányt. A tündérlány egy idő után már csak akkor volt hajlandó énekelni amikor a fiú drágagyöngyöket adott neki.
Egy napon a fiú megbetegedett és betegágyán kérlelte apját, hogy had halhassa a lány énekét. Balaton egy ladiknyi gyönggyel fizetett és a tündér egy ideig minden nap énekelt is. A kincs viszont egy idő után elfogyott és a lány nem énekelt többé. Balaton, a vizek ura kérlelte a fösvény Tihanyt, de a lány nem tágított és nem énekelt. Kisvártatva bekövetkezett a legrosszabb, a fiú elhunyt.
Ekkor a vén Balaton rettenetes haragra gerjedt, bosszút esküdött és egy este haragos hullámai elragadták a tündérlány kecskéit a sziklafalról, akik belefulladtak a tóba. A hullámok utolérték a megrémült és barlangba menekülő Tihanyt. A barlang ráomlott a fösvény tündérlányra, de ez nem volt elég, a víz ura átkot szórt a leányra, aki azóta is hétszer ismétli meg a hozzá szólók szavait. A tóba veszett kecskenyáj körmeit pedig azóta is találni a Balatonban és a tóparton is.
A visszhang valójában a 18. század közepe óta létezik, az apátság felépítése óta. A Visszhang-dombról elkiáltott szavak a több mint 300 méterre lévő apátság északi oldaláról verődnek vissza. A domboldalra állítottak egy kis oszlopot, melyet echókőnek neveztek, s innen kellett a templom felé kiáltani, hogy hallható legyen a „Visszhang”. A tihanyi visszhang azonban már nem a régi, ereje egyre csökken, melyért leginkább a domb és a templom közé ültetett fák lombja a felelős.
A kecskekörmök pedig nem mások, mint az 5 millió évvel ezelőtt, a Pannon-tengerben élt Congeria ungula caprae nevű kagylók lekoptatott ősmaradványai.